most múlik pontosan...

múlik minden. idő el, kutya ki.

percenként változik a vállszélesség, mennyi teher fér el rajta, illetve akarom-e egyátalán cipelni.

most nem.

nézném csak, ahogy-mint egy felgyorsított discovery filmen-lepotyog a levél, vagy megrothad a paradicsom.

nem akarok benne biológus lenni, sem operatőr, de a legjobb volna nem is nézni, csak érezni ahogy történik.

ilyen most az élethez való hozzáállásom.

egy vízhatlan ruhában, bekészített tábla csokival felrögzülni a híd aljára, hassal az égnek, háttal a víznek, és csak érzékelni, hogy robog át rajtam a jelen, az aktív, cselekvő mód, míg én elbeszélő passzívban csak létige vagyok.

ez persze változhat. lebukhatok, leeshetek, leehetnek onnan a halak (a motiváltak mondjuk, a mocskosul motiváltak) vagy megunhatom a dolgot, és nem-lét-sztrájkom abbahagyva ismét felpöröghetek. mint most.

be is fejezem az írást, megyek vizisízni, miután salakmotoroztam egyet.

orövoár!

be nem küldött vaczakok 01

belekezdtem a blog rendezésébe, mert katolikus állapotok vannak. na ezzel nem viccelek, jöjjön inkább egy szössz a hordó aljáról:

tegnap hóviharzott. na nem hordta vízszintesen, de testápoló-jellegű hókrém figyelt az úton. mindig komoly az első. aztán mindennapossá válik, hozzászokunk, részünkké válik a fehér. most még csak a sárgás-újgazdagházszínű kép van háttérnek belőve, nemsokára updatelni kell.
ouluból jöttem haza, azon gondolkodva, vajon nem kéne-e ouluba hazajárni inkább. arra jutottam, hogy de. viszont a család többi része meg arra, hogy nem. számbeli kevesebbség alapján tehát még egy ideig ouluBÓL jövök

hajóakedved

finnia-lengyellend hajóval. na ez még nem volt, de biztos ez a tutiság, autóka, pihi, autóka, majd hazai lecsó. eddig jó, a pihinél vagyunk, helikopterleszállópályás zötyi, majd még meglátjuk holnap, fenn úszunk-e, vagy spongyabobnál vendégeskedünk...

egy nappal, saunával, tengeri kilátással spékelt jakuzzival, ill. 2009 legkirályabb kapros marapörijével később a lelkesedés még mindig töretlen...

fontos azonban megemlíteni, hogy ez a lelkesedés természetesen nem vonatkozik a lengyel közlekedésre, a jó szakasz a hajóút végéig értendő, de ez majd a következő részben...

szegény ördög

a minap éppen faltam a hamburgeremet egy egyébként áruházban, mikor halk surrogásra lettem figyelmes. ide-oda lengő fej keltette légörvény zaja csapta meg a fülemet: lepattant papa himbálta szinte ütemesen a fejét. nem az árak színvonalát konstatálta, hanem azt leste, őt lesik-e. ugyanis summantott a lelkem. 11kor délidőben. (itt 11 óra a dél, evészetileg).

majd miután teljesítette a küldetést, és átlógott a kassza vonalán, hamar szedett magának, és nekiesett. szar cipőben mindezt, és emiatt úgy éreztem, kevés szívmelengetőbb van, mikor egy csumpi kaját lop, sikerül neki, és örül.

nincs konklúzió,sem sztori, de még nem is vicces.

csak leírtam.

neuronsirokkó

bosszantó dolgok történnek velünk, akkor is, amikor jót szándékozunk tenni. leterítünk egy hölgy elé egy kabát, aki miután megtaposta, belefújja az orrát.

átsegítjük a vak nénit, aki átérve fordulásból herénrúg.

vért adunk, amit aztán horrorfilmhez használnak. hétköznapi esetek, nyilván folytathatnánk vég nélkül.

ma segítséget szerettem volna nyújtani egy kisembernek, aki arrogánsan kioktatott. hibás hangnemben, hülyeséget halmozva hülyeségre. ennyit a főorvosságról. de lehetett volna államügyész is (nem volt, hanem orvos).

tipikusan az örök kisember fajtából. feleslegesen egoista, igazi übermenschnek hülye. utcavesztes keverék.

itt azonban megtorpan a lendület; vajon mi a helyes tett a provokáló mitugrászokkal szemben? elmagyarázni a frankót ugyanis felesleges, hallgatni képtelenség.

bud spenceresen a homlokánál ellentartva hagyni, míg kapálózva hőbörög?

vagy orrbakormányozni, és visszahúzódva figyelni, amint nyüsszögve, sírdogálva odébbáll?

a megoldás egyszerű: venni kell egy Richter Sport Yoghurt, beülni az autóba, és elhajtani a naplementébe.

kisember a világból kizárva, a morzsát lesöpörtük.

"job is done, bitch is dead"

(james bond)

F11/41

áll. rosszul van.

epicrisis:

kiérkezve massive attackot audiologizál kis cseppszámmal, beérkezve találjuk.

nem(rendszeresen) dohányzó huszonéves fehér férfi. intox cum "gyenge 1es sör, kb 400 ml. házilag tekert laza cigi, 2 szál, et nagy adag sütőtök maxima kalajokiae, dosis: 8 szelet.

heteroanamnezisben nem szerepel eustach-kürt rendellenessége, vagy sindr. meniêre.

rendezetlen kültakaró, sclerák sütőtökkel szennyezettek. térben-időben-ágybanfekve desorientált, hónaljárok desodorált.

lehellet aromás, feltehetőleg olvi kevyt olut.

szédülésre panaszkodik, kicsit a körülményekre is. köldökterület (mely sagittalisan az esztétikumi normától externálisan 30 hu-val normáltalanul helyezkedik el) körkörös simogatására, sedatív birizgálására fájdalmat negál.

elmondása szerint havija rendszertelen, és a számlára érkezés után a biltemába, ill. ismeretlen helyre távozik.

vegetatív status: bélhangok vizsgálhatatlanok a gyomorhangok miatt, tüdőárnyék csak napos időben igazolható. nativ abd. nivó neg, perce vizelt, de egy perc múlva ismét fog. remélhetőleg nem R.E.M. fázisban.

EKG kisfokú S-Ö-R elevatiot igazol, melyre ABC-kút blokkolót kapott.

cukor rendben, só, liszt fogyóban.

a személyzettel kooperál, felajánlott egy üveggel, melyet azonnal meg is duplázott, majd bontott.

kopogtatásra tessékkel felel, tetteiért felelősségel.

dessaultban bekramerezve monitorozik, elgémberedés után fájások ötpercesek, de a víz megtartott, inkább nem gondol rá. gravida egészséges,de druida hangulatban.

pszichésen adequat, bár pszichomotoorium a BPM ütemében lassul, NB massive attack!!

megadózisú, alacsony hisztamintartalmú madártejet emleget, de ez a confabulatio része. postpaediatricus trauma, vagy honvágy (vaterland mania II.) állhat ennek hátterében.

convulsiv takaro a corpus truncin, coniugativ párnák az ágyon.

R/R nem jelentős, P:2-3/die (another day)

a tenyéren vulnus scaesum inter dig. I.,II.,III.,IV, dext et sin., ám jobban szemlélve elképzelhető, hogy csak szétállnak az ujjai a mobiltelefonján, mert vakoskodva írva tapogat a sötétben.

scrotum és regio. gen. tele a saját hüjeségeivel, ez oka a gravis hydrocephalianak is.

a foramen magnum beékelődött a párnába.

labor: süllyedés pszichés, alvadás significansan közelít.

fekve legközelibb hozzátartozója mellé szállítjuk. eseménytelen aktív transport.

EEG inaktivitást mutat, vacuumkényszerzubbonyban HH.

diag: intox cum suthoe toc, status post die gravis.

dr gepataki

backthorn juice

visszapillantótükör-üzemlátogatáson leszek, emiatt nem tudtam fogadni a hívását a betonkeverö-előlappal kapcsolatban, pedig nagyon érdekelne!

hívjon vissza a tavaszi napéjegyenlőségkor!

ilyenféle starndarnd üzeneteket kéretik küldenem ha nem vagyok megtelefonozható. értettem, küldöm.

(a vigyázz, kullancs! -vigyázok, kullantok-analógiájára)

ugrál a lábam az ágyban. ugyanis napi 10 órát ülök a gép előtt munkailag, aztán 15öt hogy kikapcsolódjak. még jó, hogy nem kattanok be. aztán ugrál a lábam.

morzsolódnak a barátok. kevesebb a hívás, a valaha rézkábel-izzító msn-skype ikonkupac bepókhálósodva az asztalon, lassan asztalfiókban. levél csak a kelától, az meg ugyanaz, mint a gigantti szórólapja, csak ezt nem olvasgatom a kézikönyvtárban.

nem olvasgatok egyébként sem sokmindent, a galenost bújom, arról meg élő ember úgysem hallott, marad ezen felül a net.

mindig van mire fogni. most az őszi táj, az épülő autó, a tervezett hazaút, a közelgő sulis dolgok (≈10 év még) ill. a közelgő demográfiai alakulások viszik el a szellemi wattokat, de ha ez nem lenne, akkor meg a h1n1 buzéria, a rómabűnözés, a globális elmájkrémesedés, a bkv buszok kipufógógázai övezete mind elcsalják a neuront a lapról.

esa szerint icterusos a táj. francba, ezt gondolhattam volna én is, de kb 40 centire ült, szerintem átlopta a fejemből. Pszeudo Plági a tettes!

namegálljcsak, levédem az eü-távkép kombókat!

filiformis napsütés dereng, a talajközi diffúz reggeli köd terminális szakaszában a múló párás éjjel hippokrateszi arcát belengi az exitus lethalis auroram. önelégülten érezteti közelségét a morbo osterbottniam novembris.

a kalajoki folyó bifurkációja melletti örvények megbontják ugyan a folyó néma vénás vérzését, de azt a kis zajt a tenger beszippantja puha sejtes alaplégzésével.

a halászt nem zavarja a negatív zaj, az a csend, ami a fülből kiáramló hangokkal terjed. addiktív rezisztenssé vált már, a hídról unottan nézi a tricuspidalis hajó ringását. mindennapi referálás az életért.

a kificamodott felhők idővel aztán kínlódva kiizzadják cseppjeiket, és az introvertált víztükör meghasadtával a víztömeg felkúszni látszik a zápor medulla oblongataján. negatív zajjal felesik az eső az inverz világban, közelít az ambivalens nappali sötét.

jó, nem erőltetem, de ennyit megért. hárfázni is szépen tudok, csak még nem volt alkalmam kipróbálni.

iszom egy tyrnimarjatiivistelmet, ami elvben a homoktövis, de annál sokkal finomabb.

helyi specialitás, mint a tatabányai villanyrendőrrendszer. savanyú, de van jó oldala. nem úgy, mint a tatabányai villanyrendőrrendszernek, ami savanyú, de nincs jó oldala.

aludjatok, én azt teszem. király. csak az írás nehéz így...

taas ilmass

ilmass'

ismét itt, 855-tel, 13km magasan. lassan már a földön nem is megy az írás. elhagytam az óhazát. nehéz volt, akármi történjen is, az orgonaillat a családi ház udvarán, maga a régi fal nehéz szaga, esti séta a már sötét, de még meleg tavaszban----nos ezek nem múlnak el. olyanok, mint egy légy a falon este. tökörészik, vakarja a lábait a háta felett, szívogatja a dzsuvát, éli a légyéletét. letolod a villanyt, akkor pause. amikor te akarod. majd villany fel, úgy folytatja, mintha meg sem állt volna.

magam most kicsit a villanykapcsolgató hülyegyerek szerepében próbáztatom fiatalságom legyét. on-off-on-off.

jelenleg besötétítettem, felkészülök a finnországba visszatérés örömeihez. az új család, a fény, a sima siklás jön.

johnny cash remix tolja a ritmust, a pilóta az airbust, a mellettem ülők a hatodik csomag gumicukrot. (ötvenes nők)

az ablakon jégcsillám, ölemben morzsa, pénztárcámban vákuum, gyomromban kv.

minden a helyén. get the rhythm.

meggyőzni mentem népeket, mint egy misszionárius pap (pkhö, belegondolni sem jó, mert bár kopaszodok, a kisfiúkkal max focizni szeretnék. nem vinném sokra)

párat sikerült, párat nem. mindenesetre a sikerem a korábbiakhoz képest töredék. visszaadni egy életet, világra segíteni egy újat, megkönnyíteni a távozását egy réginek..ez eredmény. a mostani nem tölt fel így.

ezért hát holnap megyek az egyetemre, és belemondom a főbácsi arcába, hogy léciléci, vegyetek fő!

amennyiben sikerül, még jelentkezek, bár akkor valszeg lejövök tengerszintre. nincs röpködés, sem alsóban melózgatás a nappaliban. talán még nappali sem. lesz viszont okosulás, meg jólérzeses hétköznapok.

repülő repülő

csaló módon ki sem kapcsoltam a telefont, remélem emiatt nem léptetnek elő posztumusz vezér-világ-igazgatónak.

ugyanis ez dívik most, dobáljuk a titulusokat. (ez persze nem jelent fizetéskompenzációt ténylegesen, említésszerűen annál inkább)

szóval cheatelek a boardon online statusban.

lassan törzsutaskedvezményem megaplatina-übergyémánt lesz, a pilótát keresztnevén szólítom, a sztyuikat én hívom meg kávéra, és útlevelet kérek a szekuritisektől.

így esett, bíró úr, esküszöm!

a levegőben a szokásos. karaokiztam, szmájlit festettem üvegfestékkel a kajütablakra, nyomkodtam a gombokat a pilótafülkében.

kockatájú-és fejű lengyelország felett egyszer majdnem kiugrottam ernyővel, de aztán magához tért a leütött meleg sztyuárd, és odabilincselt a futóműhöz. tuti, hogy álmeleg. erősen üt, és szarul csókol.

szóval csak a szokásos. ihaaan normipäivä.

namostan az ilyen, és ehhez hasonló napok semmittevő eseményei valószínűleg csak meggyötört elmém küszködéseinek termékei, amit kiszellőztetni csakis egy jól beállított karurátorú veterán skodával való utazgatással lehetséges. ezért is megyek most magyarhonba, mindezt munkaútnak álcázva.

eltelt több, mint egy év, és mint racionálisan gondolkodó, előre döntéseket hozó ember (pssszt) számot vetettem eddigi skandináv életemmel. világos, hogy az irodai munkához nekem túl kecses vonásaim vannak, kár elpazarolni efféle istenadta bájt.

az autózgatós rész az frankó, kedveljük a kényelmes suhanást, de ahhoz viszont nincs meg a kellő köldökkörfogatom, illetve a szakállam is gyér. sajnos ez a része sem ok. munkám harmadik összetevője, a telefonálgatás pedig azért rossz választás, mert kizárólag hívni szeretek, én akarom kezdeményezni. ha engem hívnak, azt utálom.

sajnos részletesen leellenőrizve a listát háromszoros oddsz a váltásra. tuti vendég. sőt, szlovákosan 2x, azaz vendégiksz. minden, csak nem ez.

innen sima az út az orvosihoz. márhogy részemről. csakis eü, azon belül mentés. tehát beadom a jelentkezésem, bár még van 9 nap, nem kéne elkapkodni!

innen szűkül az ekológiai optimum, oulu, vagy turku. oda kéne menni, rétest kéne enni. illetve metsämarjakastikés piirakkát. (mivel erre nem lehet menetelni, a nyelvészek rétesnek nevezték el)

lányok oviban, beilleszkedve, immár teljesen elfinnesítve, (finn oltási könyv, még urho kekkonen pecsételte bele a diperte-váltóláz-lábszárficam elleni vakcinát).

menni, vagy maradni. fej, vagy írás. sör, vagy siideri. folytathatnám a sort, és mivel ez a saját blogom, folytatom is. duna, vagy kavics, francia, vagy drazsé, fej, vagy gyomor, élet vagy halál.

(kb 4 napja tűnt fel, hogy az addig megszokott heti 3 kávé helyett napi 8at iszok, és bár a pocóm a testemből való autonomizálódást fontolgatja, a szellem felfrissül tőle. okosabb vagyok, rájöttem, ki ölte meg kennedyt, és azt hiszem, tudom a bourne-rejtély kulcsát.

erős szűzmária, és tejkaramellaszag csapta meg az orrom, tehát még mindig polákia fölött lebegünk. másodpercenként 16 leütéssel írok, a rèmy martin konyakkal le kellett locsolnom a nikota klaviatúráját, mert félő volt, hogy kigyullad a megolvadt billentyűzet. és mégis, még mindig csak a lengyelek. asszem ledobok egy "vote for anticlericism" transzparenst, hadd vigadjanak!

lassan felkészítem magam a leszállás utáni laza 30 fokos hőmérsékletkülönbségre(nem vicc!!), illetve átállok életigenlőbb fokozatra, elkel majd.

holnap sopron-komárom-győr-pécs. igazából ez nem csak azért komoly megterhelés, mert mivel kettő város sorrendjének véletlen felcserélésével jelentősen megnehezíteném magam, és föleg hű társam, el passátó del marihanchi dolgát, hanem mert minden helyszínen megközelítőleg kettő egész interjúvolandó személy jelenléte, és a rájuk fordítandó idő előzetes durva becslése alapján a "kronológiailag missön impasziböl" felirat villan ki virtuális kijelzőmön.

(ha ezt szinkronban lefordítom, és nem kapom meg az állampolgárságot, felgyújtok egy sirályt(mikor nem látja senki))

kisgyerekfocicsapat edzését mutatja a finnertíví, és az, hogy ezt kommentálom, jelzi, hogy elfogyott a téma, ideje standbyba kapcsolni (nem svéd falu, bár még az is lehet. vannak érdekel szavak...)

kellemes szánkózást minden finnországi, és nyugodt, szélmentes vitorlázást a balatonparton az óhazai barátoknak!

csííírsz!

tavaszodunk, bélåim!

18. 04. 2009.
(finnesedik a dåtum, es nagyarcuan irom az evet is, de håt ugye nem felesleges, eve is mult, hogy belekezdtem...)

megneztem az ådåm almåi c. dån filmet.
(ja, bocs, lusta vagyok ekezetezni, igy is a kesöi idöre valo tekintettel inkåbb valami rituålis robotkezeles, semmint gepeles az, amit csinålok, felebredne ugyanis a kedves közeli /honapja mår/ rokon. ujjbegy råhelyez, majd finoman megkeresve a legcsendesebb nyomåsközeppontot- benyom. vajon a sok rosszasåg mellett az ilyet jovåirjåk valami vegsö megiteleskor? na igen, jellemzöen råm szokta kenni egyegy film a hangulatmaszatjåt...)

itt jegyzem meg, hogy bårmennyire is szeretnek rågyujtani a bruszvilliszes filmek utån, akårhogy is akarok orvosit kezdeni a house miatt, vagy legyen skodamatatås a chopperes discovery utån, stb, leginkåbb a dån, es spanyol filmek tudnak åtformålni hosszabb idöre, ilyenkor mindegy hol vagyok, miböl keveredtem a display ele, csak spirålban sajåt tengelyem köruli forgåsra vagyok kepes.
a vilåg szerencseje, hogy nem vezetek csuklos buszt.

kicsit megprobålok visszaterni a celhoz. ami szentesiti (jovammå) az eszközt. tehåt åltalånos, csak földrajztanårokat, es bloggerszulöket erdeklö skicc (ök mindennek örulnek, de nem elunk ezzel vissza!)
ma hovihar volt nord-osterbottniåban, illetve dendritvihar a III. agykamråmban. a ho elolvadt, a mentålis anomålia is muloban...hiåba, mår az idö sem ållitja meg a tavasz kuszöbet.

erzem a tavaszt a hirekben--szepen be-beåztatjåk a motoros szånok karburåtoråt kis tengervizbe, ami ugyan nem hasznål, de nem is nagy gond, tekintve, hogy a tulaj elegge halott.
nagyeszu finnovicsok nekimennek a tengernek plusz 7 fokban is, aztån hajrå öveges prof! szakitoszilårdsåg vs olvadåshö

erzem a tavaszt az utakon--örult skodåsok lepik el a sima aszfaltot, majdnem minden este låtom egynek a takaros faråt a visszapillantoban, mikor testemen gyurand utrakelek delnek, hogy bohockodva a vasakkal elmondhassam: kerek meg vacsit, lemozogtam!

erzem a tavaszt a börömön--szeleken meg alapjåban veve nem rozsaszin tonusu fejem körbefujja a langyos, inkåbb esöt, mintsem havat hordo, hordozgato szellö.
(nem jön ki jol, ha a fejem, es a hordo egy mondatban van, de bekszpeszelni utålok, mondtam amit mondtam)

erzem a tavaszt a parkolon--husvetitojåscsomagolodarabkåkat akaszt meg a mount saint helen meretu gyalogsågi årok szelere felhordott töltes--ezt kerulgetve parkolok a 2,5 autom egyikevel


kiveseztem a temat, mint szieszåjos öreg a kiskinait. ruuminavausmestarin avustajan kumihanskaajien väliaikainen varastopaikka. a finn ilyen borzaszto bonyolult modon irja körul azt, amit a magyar egyszeruen csak boncmestersegedi ideiglenes gumikesztyuraktårhelynek nevez. oke-oke, leirva låttam, ezert maradt meg, de lehet, hogy 25-30 centivel rövidebb volt. kizårolag hosszutåvra emlekszem pontosan. legalåbbis ugy remlik.

yhteenveto

15.03.2009.
fekvés a vonatkocsikabinágypriccsén, robogás, elrázkódás a reptér felé.
vonatszagú a koratavaszi levego, vaspor és vécékézmosószag. hosszúösszetettszavakvilága. útlevélellenorzokapuszalagátvágóollótartóra támaszkodik a légiutaskísérooktató. okéj, csekin, a gét frí, beboardolunk. persze elotte kidobjuk a belekortyolt kólát, nem viszünk fel terrorizmusra okot adó tárgyat.
megtöröljük a szánkszélét a szánkszéltörlövel, és helóbudapest!

(közben számottevo alkalommal idézzük fel, milyen volt közel egy éve a tavaszi lég, és mekkora eltérés van a nem- forradalmát-vívó népek, és a forradalmát-vívó-népek levegoje közt.)
eltelt ugyanis nagyjából egy finn évnyi ido (ez kábé azonos egy magyar évvel, picit rövidebb, amennyivel kevesebbet idegeskedünk).
közben elámultam, elhíztam, elgondolkodtam, és elférjesedtem, valamint még párszor elgondolkodtam.
szummáját írom most, mint anno pázmány, és radnóti közt valahol valami híres magyar faszi.

tehát a számok tükrében egy egzakt, gyors makroökonómiai számvetés:
egyszáznegyvenkettoször jobb itt minden, mint hunniában.
minoségibb. gépiesítettebb, mégis emberségesebb. ezt az ápolók mondták, akiknek feltunt, hogy itt a beteggel emberként bánnak.
de akár egy vasdarab is jobban jár, ezt meg én mondom. / mikor vasfurészlapot vettem, ha jól emlékszem, valami vasfurészeléshez, akkor tudatosult bennem, hogy a kínais- teszkós-ratyi itt nincs. sem fejekben, sem polcon./
a minösegi testem minösegi eletet el.

felling more blue

22.02.2009.
ülök a félkupéban, körbekarol az este. keveredik a finn való a magyarral, mint anyu sutijében a tojássárga és a fehér hab. itt bizonnyal a hab gyoz. de ezen az estén, robogva a távoli közelbe, most nagyon megugrott a sárgájának. megugrott az oddsza.
hárman ülünk, egyedül fekszem. múlik az ido, jönek-mennek a vécére sieto északi sörösök. büfékocsi a siker nyitja, a fáradt étolajat is meginnák.
parti nagy lajos-hangulat uralkodik a kocsiban. minden lehetséges, de valahogy inkább lehetetlen az egész.
otthon alszik a család. van otthon, van család, és van, hogy alszik.
ülök a barna hangulatomban a lila fotelban. felsejlik a bo 20 évvel ezelotti vonatozás. változik, na. saját emlékké változik a mások múltja, de mégis az enyém is közös lesz, ráharaphat a filmmúzeum, helytállóak a miliok.
kapaszkodókon átfordulás, csimpaszkodás akár fejjel lefelé is, dadammdadamm, és vészfék-kormánykerék.
itt csak suhanás elore /vagy hátra? dimenziótlan az éjjeli középfinn táj/, shhh, amint nyílik az elektromosan vezérelt tolóajtó, a kalauz sms-jegyet ellenoriz. beleellenoriz a telefonomba.
utolsó eurók táncolnak a számlán, vidáman korcsolyáznak a lefagyott nordea-tó vizén, csapatban mozognak, így nehezebb elkapkodni oket. megvárjuk az olvadást, addig puurro a jelszó.

éve már, hogy hóra cseréltem a port. sokszor szívnám mélyen tüdore mégis.
megújult a világ, vele újulok. nehéz követni, olyan, mint egy laoszi vizsla a dunántúli teljesítménytúrán; elorerohan, mikor úgy érzi, tudja, hol a helye, de nagyon lemarad egy halott cickány romjánál. futok a jégpelyhekkel, de ha leülök, utolér a múlt nagy hópaplanos-szánkós-kesztyuszárítós hangulata.

szlåv, és kkeurópai kalandok

xx.xx.xxxx

frankóságos 2009et mindenkinek, írom majd jópárszáz leütés múlva, de hol van még az...
megvan a kompromisszumos határidõ, megyünk "magyarba". hurrá. imádott család, oké. rokonok, barátok hada. rendben. de miért mi megyünk?
repcsi a triónak kövér, közelebb a 2E€, mint az 1,5.
nem kell, marad a négy kerék. skodrim drága az vigilkómás, csak les a ponyva alatt, nem ezt ígértem neki. széles utat, 98as hûtött pia, szervíz, és fõleg szárazság helyett most remegve vár kis meleget. kap majd, kitartás!
máshonnan lett hát az autó. escort. alig eszik. jó kis gép.
gyári, típusazonos, csak 2 számmal nagyobb papucs, szervíz, porszívó. lánykának gyerekleptop, szülõknek redbull, útlevél.(jogsi nincs, majd "lassan mész")
le is pattant hamar a 2,7Ekm. azért ennyi, mert zakopánét látni kell. a kell a helyes szó. én az érdemest használnám, az kifejezi, hogy dönthetsz. ezért lett kell.
nem akartam, de kellett. zöldhatár, mezõmenet, hóvihar, magas tátrai term.véd.körz., kicsi benzinke, nagy izgalom. szöges gumit mindenhova!!!
egyébként leszámítva a lengyelek furkóságát, és a baltiak idegengyûlöletét, volt pozitív impresszió is; zakopáne meseszép! havas 17638 m magas fenyõk, csúcsos, festett faházak, vad hegy, patak, minden. majdhogynem giccses, de mindenképp veri a windows-háttérképeket! aztán lesimult a táj, szép szlovák cementgyárak, és 78 körül bezárt ipartelepek, kerepelõs közlekedési lámpa, és hopp, az már komárno!
hazaértünk magyariába ismét. hogyvagyozás, köszidetelevagyokozás, mithozottajézuskázás.
irány észak. ugye megálltok gyakran? persze!
tallinnban elõször.
amennyiben ezt az agymenést középsulis csóró koleszosok is átfutják, megragadnám az alkalmat, hogy beajánljam a 28 órás nonstop vezetést! kép agyba be, ott valahogy elmosódik, beérkezõ hang gazdája ismert, témája, nyelve homály! olcsónak nem olcsó, de tudatmódosítónak az!
most nem volt korcsolyamenet, sem 90nél random elmenõ világítás, sem vendégmarasztaló varsó. 120-szal tallinnig. ott hotelkeresés (amit az sem könnyített meg, h szilveszter éjjele volt), majd haza kajlamakiba. ismét megúsztuk a salmonellát polóniában, már csak azért is, mert nem szolgálnak ki zlotyi nélkül, a hitelkártyát nem ismerik, azt mondják. illetve nekünk, az elõttünk vásárlónak rendszerint elfogadják. gondolatban elhelyeztem a mastercardomat egy anatómiailag jól védett helyen, pénztárcástól, sõt, bõröndöstõl, majd gyakujem, ahoj. akkor eszünk helsinkiben, addig meg jó az anyuka-szendvics meg mézespuszedlovics. pozor, besnota!

az otthoni ágy... a hideg, tiszta hó...a sikeresen beszerelt DEFA motorfûtés a skodriban...(csak a kábele 70€ a boltban) után ismét magyarországra keveredtem. gyors, mi? repcsi, stb. nordea netbank a kaland helyett.
de! nyáron lejár a mûszaki, akkor (azelõtt inkább) jövünk ismét!!
most is levegõben, lassan jelölhetem az iwiwen a pilótákat, egy diák havi lesz, kösz, igen, kápé.
apropó, kápé;
déli pályaudvar, wc-keresés. találtam nyilvánosat, messze virít a 100ft tábla.
kotorásztam a zsebemben, volt 2 db 50es. letettem az egyiket a mami pléhtányérjába, és megkérdeztem, van-e diák?
-hideg van bazmeg nem diák! volt az úrinõi válasz
-ezt idézhetem? kérdeztem
-asz csinász vele amit akarsz. na, ötvenes!

valahogy egyszerûbb így visszaszokni, a nénit valószínûleg úgy képezték ki erre a hontalanító hivatalban, ötös fiam, leülhetsz!
finom volt a spenótos lasagna, igaz, az otthoni császármorzsa, meg tojásos nokedli után fapados.
kéne farmert venni, de mire beérnék a boltba, megint +5 kg. jaaaj.
az egészségügyisek meg meg vannak interjúvoltatva vala. akkor mozdulnak, mikor már ég a talaj. ismerõs. remélem bejön a kétéves terv. tervetuloa!!

kajlamakiban orkán van, kapom a hírt. luca(4 éve a bolygón) szerint a kodlisautó levette a kapucniját. ez kalajoki tájszólásban annyit tesz, hogy a skodri tetejérõl a ponyva lefújva. mission completed. garázs lesz ebbõl, már látom!
de ma már megigazíthatom sk, este ott alszok. átlag a reptér az örömsorompó. ott mindig jó. jövök azért, megyek, azért.
check-in...please be happy...to gates 30-18
azt hiszem, az igazi finn kávé megtette hatását..alszom egy kicsit.
see you in finland yet!

kicsit autózunk, kicsit öszulunk

08. 12. 03
sziaság!
jól eltelt az idõ, de mivel úgyis utazós résznél hagytam abba, jöjjön majd a visszaút: indulunk haza, a skoda sikerén felbuzdulva egy leharcolt százkilenc éves eszkorttal, szöges gumi, zárjégoldó, vidámság.
kiérkezés után ment minden a maga módján, kis tekergés az utakon (pártízezer km) kis szövegelés telóban és élõben (pár nap) néhány bútordarab arrébbhelyezése (ikea budaörs) és pár ykkösolut bedöntése (kaszpi tenger) után jön lassan a jouluaika, a karácsonyi,-otthoni bejglinek megfelelõ karácsonyi termék, a VODKA- szezonjának kezdete.
még azonban vissza picit; finnországi õsz. nagy õ-betûvel, meg nagy esszel. lefordítom nem-északbuzira; formaegyrajongóknak ez olyan, mintha reggelre monacói pályává alakították volna az M1-est, az M5öst, az M3846ast, ingyen, napról napra jobb állapotúra. vagy máshogy mondva mintha minden buszmegállóban új pláza nyílna, nonstop nyitva, minden ingyen, és még lilásfekete lábujjkörömfestés is jár hozzá.
ilyen ez nekem. bambulok a nagy seholvége tájon, lesem a potyogó leveleket, azon gondolkodom, vajon tud-e a természet billgétsze az õ paint-jében ilyen színeket keverni, vagy egyátalán más is ezt látja-e?
merthogy simán lehet, hogy az elsuhanó volovósok csak snassz háttérképnek látják. akkor viszont kiválasztott vagyok. jessz! csak egy maradhat!
voltunk ugyanis lappföldön is, heló! 21. század panelmatadorainak úgy tudnám lefesteni, h" buta messze nézel, asz semmi" de az a semmi...tavak, nyíres-fenyvesek, dombok(!) mindenhol, ott az ezer tó kifjezés inkább településenként értendõ. kemijärviben voltunk, faház-tó-csónak-kandalló-gyapjúzokni-vodka(akklimatizálódni kellett)-motoros szán-vérhólyag mûveleten. utóbbi nem a mökki tartozéka volt, magam újítottam. mentségemre legyen mondva, -evezni szitáló esõben úgy, h centi vastag a jég- nem egyszerû. azért cincáltam betyárosan a vonókat, de még vébére nem megyek, talán jövõre.
kemijärvit talán a lappok mediterrán aranypartnak tartják, hiszen onnan még bõ rengeteget lehet menni északra, de sarkkörön túl voltunk rendesen, vita lezárva. egyszer persze kilovagolok utsjokiba, szaros ötszáznál nem lehet több, vagy hasonló, azt látni kell. addig meg várom a meleget (szigorúan közlekedési szempontból), ugyanis a rendõrség nem fél tárgyakat elhelyezni a béltraktusban, amennyiben nyári gumóval haladunk a széles, sótlan, tiptopp úton. nekem pedig nagyon is az van a skodrin sajna. meg valami észvesztõen brutál hangú kipufogórendszer. semmi hangnyomás, csak fe2o3-tuning. szétzabálta a rozsda, és egy beindítási kísérletnél (kollega a madzag végén combos gázzal segítve kínomon) kitérdelt. ha beindítom a parkolóban, azt jegyzi a tuning&stereo.
skodri-projekt jegelve. (jegelés meg kiküszöbölve, ponyva rápattan, ablak félcentire leenged, belsõfûtés nonstop, kiáramló levegõ bubit fúj a zsákban, skodribogár kívülrõl is száraz. olyan zseniális vagyok, hogy gyakran szex közben is a saját nevem kiabálom!)
jajha, volt egy autós eksön, le kell írnom okulásképp!
autóajtózsanérpöcök kellett az egyik szakinak, ugyan vegyek már neki! sima ügy. boltba be, körülír, nyilvántartásba beleles. és jött a szokásos: maga a pöcök nem kapható külön, csak a zsanér egyben. DE! leírja ide nekem, mi a kis cucc neve, mert ugyanez más néven kapható a helyi vasértben, kaki áron(pár cent).
mindez a ford MÁRKAKERESKEDÉSBEN!
nemám, hogy nincs pöcök, venni kell egy mondeót, pont van a sógornak, hanem ésszerûség, szimpatikus, logikus gondolkodás. na már hallom az antifinnek zúgolódását, eleget sztároltam a salmiakkifalókat, de ez van, tetszik az ügymenet.
ajjaj, mennem kell south parkot letölteni, végre ismét van szerver. majd még jövök!

the bon voyage und andere

2008. 07. 10

!buenos días, mi amigos!
(off: hidrográfia tárgyban pontosítás: találtunk olyan tavat, ami nem barna, jelentem derékig belemerülve sem jött katarzisérzés, aminek oka a kb 7 fok celziusz. egyébként strandfíling.)
vissza pár napot; a vappu. május elsejei ünnep, részben a nem-munka ünnepe (bár finnt IGAZÁN dolgozni nem látsz, ilyenkor kipihenik a meglévõ és vélt fáradalmakat), illetve a diákoké. fehér kadét-sapik, édesség, és szabad hidroxilcsoportok áramoltatása a vesemedencék felé, illetve az erre való buzdítás uralja az utcaképet. nagyon szabályzott az alkoholvásárlás, ahol lehetne, ott nem lehet, ahol szabad, ott csak rövid ideig szabad, ahol eltûrik, ott idõ után(21:00) úgy tesznek, mintha tiltanák...ergó isznak mint álat, 9év felett fél ország opál szemmel próbált corti-apparátusra gyúrni, kevés sikerrel.
közeleg a juhannus, valószínûleg ennek folytatása várható...
nos, jó sok víz lefolyt a Kalajokin, és a dolgok idõnként változnak...
.
,
az otthont elhagyva itthon vagyunk, a nagybetûs UNKARI polgáraiként. ismerõs arcok, ismerõs helyek, ismert helyzetek... drágaság, kosz, korrupció, de család, barátok, nosztalgia is.
kínai áruk, csikkek, hiányzó vécéülõkés helyek, sok-sok forintért kevés öröm.
hamar eltelik az egy hét, rokonok, kis ez, kis az, melóértekezlet még hamahama, majd irány az autó!
cirka 3 óra alatt felkészült a vas az útra, ugyanis nekivágtunk a 2,5e kmes útnak!
senki ne gondolja, h egyszerû egy 42 éves szerkezettel eljutni a sarkkörig, de bizony nem is lehetetlen!!!
innen üzenem minden kételkedõ hitetlentamásnak, h 4 óra alatt, 1,3as átlagfogyasztással összejött a téma!
(közben a hírekbõl hallom, juhannuskor végig esett, szar idõ, mellette pár kósza koncert, elenyészõ, talán pár tízezer hektó sör, szokásos babazsúr)
mire megérkeztünk, ideért a monszun. észtországból hoztuk magunkkal, sorry mindenki!
megjegyzem aki hõbörög, az nem aludt 13 dm3 helyen több éjszakát...miközben kopog az esõ és 5 fok meleg tombol. de 2435 km, és kuvait össztartalékát kitevõ benzin légkörbe juttatása után a finisben extázisban vezetve beértünk kaliba, ahol azóta dolgozunk a globális felmelegedés ide vonatkozó részének felerõsítésében. nem adtuk fel, mikor a szlovák hegyekben forrt a víz, hólyagosra égett a bal alkarom (kikönyökölés nélkül a skoda sajna nem vezethetõ), nem csüggedtünk (mari nem, mert átaludta) mikor varsónál eldugult alapjárati fúvókával küzdve elõztük a kispolákokat, szívünkben a hazafiság tüzével fittyet hányva az akadályokra dacoltunk a természet pokoli elemeivel a kompon (majnem belefújta a szél a hajpántom! juj!), míg végül önmagunkat is legyõzve diadalmasan elaludtunk (de hova lett a csütörtök??)
emberek a cégnél jönnek (éjjel 0 óra), mennek (na ez sikerül nappal is), és lassan kezd vége lenni az örök fényességnek. beköszöntött a július, kabátsapkasál elõ. nincs nyafi hogy éjjel világos van, most nappal sem lesz az! nesztek!
esténként 5 fok körül, a pontjónyitottablaknálaludni hõmérséklet.
na még picit vissza az útra, mert nem volt ám azért semmi! a gázkar babafeje ugyan már külföldön, de otthonunktól alig 70 km-re már lejött. így indult. majd a tátra (sztem nem figyeltek oda a térképészek, kicsit kaukázusosabb volt mint tátrás, de ugye az teherautónévnek túl hosszú). na az hegy. nem is fázott a motor. szlovákia alatt kb 8 liter víz, csere közben a világ leghihetetlenebb helyein pihenõ, legvégül egy hegyi patakban. ami saccra 1 fok hideg volt, de ettõl az abszurd szitutól a vas megtáltosodott, és innen ment gond nélkül. át a furkó lengyelországon. nem az ország, az utak! templom és elterelés mindenhol. bármelyiktõl lever a víz, itt együttes erõvel támadtak.
jelentem, nyertünk. varsón éjjel 3kor bicikliztünk át. (karel itt már ébredezett, még este azt mondta, úgyis elalszok mielõtt odavezetek, majd elaludt. õ.
kezdeményezem a mentõautókban az ápoló-ápoló beosztás bevezetését...)
szóval varsó kihaltan klassz. kevesebb templom, széles utak, korrekt utcakép.
éjjel kis nyomor a beltérben, majd go on. és átléptünk a baltikumba. ahol ittunk egy kávét kb 250 km után, majd este megint jött egy ház, ja, nappal még volt egy bmw is. meg 17 rendõr, falunként. nincs is egyes településeken más autó, csak yardvolvo.
estonia. pocsék hamburger és istenkirály zuhany után komp. kis csúszka, kis billegés, mire észbekaptam már kokkola, ami ugye laza hetvenes. majd pedig saját ágy. így lehet megbecsülni, amink van.

torniolais

08. 04. 25

morjens, morjens!
újra támadok, megállíthatatlanul tolom az infót!
jönnek a dogozni vágyók szépen finnhonba, egyre másra hízzák ki a lakásokat, már magyar negyedeket tartanak számon a rendõrök, amikben lángoló hordók, grefitis, rozsdás autók, kalajoen seuduval takarózó csövesek és hajlékonyak, aluljárókban kéregetõ rongyos afrokárpátiak lézengenek...na, kicsit visszaveszek, de tényleg sokasodik a szerencsét próbálók száma. van, aki nem találja meg amit keresett, de sokan meglátják a lehetõségeket, és maradnak.
exponenciálisan nõ velük a feladataim száma, egyre kevesebb idõ jut az adott családra, ezért ismét a közönséghez fordulok;
várom mindazon 25-65 év közötti magyar kalandorok jelentkezését, akik beszélnek finnül, szeretnék nekem azt mondani, hogy URAM IGEN URAM!!, nem pénzhajhászok, bírják a strapát, fele fizetésükbõl a fõnöküknek vennének finom importsöröket, látnak éjjel, tudják a rák ellenszerét, és remekül sakkoznak.
tehát sem az itteni, sem az ómagyar családokra, barátokra nem tudok elég idõt szentelni, mea maxima culpa újfent!
így, pár hónapos távlatból már több ötletem van marikari családnak; túrórudi, hard fogkefe, házikóbi, puha fehérkenyér, igény esetén magyar olvasnivaló, túrórudi, meg a skodám. meg túrórudi. ezekbõl mértéktelenül.
eltelt pár hóesõsebb nap, ismét süt a nap. akár 7 fokra is felkúszik délben. bele is mezítlábaltam a tengerbe. és bár akkor még semmi siideri nem volt a helyén az esti adagból, megállapítottam, hogy frankó dolog tengerparton lakni, és a sirályszar semmire nem jó. szeplõkedvelõknek tudom ajánlani, hogy mászkáljanak tõzeges tengerben, olyan barnás-aranyszínû csillogós cucc marad utána a lábon, mint a 13 éves lányok szülinapi zsúrján szokott lenni az arcokon, 3 mm vastagon. na ez az.
igen, mert meg szoktak hívni.
egyébként a halak húsát is megfesti, és ad egy alaphangulatot a természetes vizeknek is, hogy míg a magyar vizek a kék-zöld árnyalataiban küldik, itt aranybarna az alap. tópartokon, ahol sok a tûlevél a mederben, de homokos is, arany-fekete a kontraszt, az nagyon tud ütni.
apropó, marííjja!
nap mint nap érkeznek mélek, esemesek boldog-boldogtalantól, sokan szeretnének új életet kezdeni, és a segítségem kérik. marijancsi, ernõ<- nekik szoba van fenntartva nálam, a többiek azonban nincsenek könnyû helyzetben. a nyelvtudás hiányában a legprofibb képzés sem ér semmit, a mérlegképes könyvelõ is jégkrémet árul elõször a strandon, ha szerencsés. idõvel persze nyílnak a kapuk, de kezdetben mindent meg kell ragadni, már ha van valami. a finn bürokrácia egyszerû, és egymásra épülõ lépésekbõl áll, de a legalján kell egy szó, a työsuhde(munka jogán), ez ha a rublikában bent figyel, sima ügy. férfiak könnyebben kapnak nyelvetlen melót, de az indulás nagy meccs. a gyerekeknek nincs mitõl félni, kb 4 nap alatt beilleszkednek, ovi a szülõk keresete alapján, alapból kb 40€, nem halál. szociális hálónk nekünk 2107ben sem lesz hasonló, ilyen szempontból sem veszélyes. olcsón meg lehet húzódzkodni, májkrémes kenyér hétfõ-szerda-péntek, kedd-csütörtök lekváros, hétvégén lekváros-májkrémes.
szóval a dolog méregfoga a meló. érdemes elkezdeni lesegetni elõtte, hogy kb képben legyen az ember, ki kivel van.
nõi, nyelvtudás nélküli meló kb 6-700 €, ez serácoknál 1 tonna. hát innen kell indulni.



konyhablog:
egyedül maradtam, kerestem új örömforrást. a recept; végy egy tábla fazer sininen csokit, egy pohár konyakot, és alaposan termeld be.
kiegészítik egymást, az olvadó krémcsoki kakaóvajtartalmát a 40%os párlat született természetességgel oldja, verekednek a még szabad ízlelõbimbókért. ezt télleg így éreztem, és úgy fogalmazok, ahogy akarok.

back to real life;
ezt a blogot azoknak írtam, akik egy új helyzetbe kerülve/készülve esetleg más tapasztalataiból elõrébb szeretnének jutni. nagyjából minden (szerintem) hasznosítható infót leírtam, ezért innentõl a szakmailag interesztálók kissé el lesznek hanyagolva.
holnap folyt köv, a csoki kiütött, még a teli pohár cognac sem tudta semlegesíteni, megadom hát magam a kémiának, irány az R.E.M.!

måsodik felvonås

2008. 03. 11
esik, állandóan esik. a reluxa résén át bevilágít a motelajtó feletti
lámpa. kezemben az almaboros doboz, talán csak Hicskokk mester tudná
még filmszerûbbé tenni az éjszakát. a hókotró pittyegése elnyomja a
hazárd megye hangjait a nelonen mûsorában, lassan éjfél, még
szauszpark, aztán gyorsan kóma, reggel kemény nap lesz tornióban...
szóval beszékelt a laptop. ezért a csend. de most hírdömping. nincs kecmec.
kiköltöztem az erdõbõl. be a szitibe. kalajoki klassz hely.
valószínûleg, ugyanis a cégérdek úgy kívánta, hogy bõvüljön a
terület,ezért most tornióban vagyok, itt kezdenek az új srácok, hát
jöttem. ez már észak, rendesen. ha esik, mint most, az csak valami
tévedés lehet, de hozzászoktam az effélékhez. a kisváros, ahol elõször
kajakoztam ki a tengerre, sokat változott. európaiasodik, sajnos.
lassan minden európai város megpróbál ugyanolyan lenni. szerencsére
nem teljes a siker, de alakul. azért még mindig csodavilág. a széles
folyó a lapp síkon...
namostan este gondoltam, adok a hangulatnak, elugrok sörért. megyek be
a városba, esõ ezerrel, egyszer csak végre tábla:
finland->
hoppá. kicsit svédországban lettem. ugyanis a haaparantai határ pont
itt figyel, sunyin, de csalogatóan. (vájtszemûeknek itt eszükbe jut a
kilencvenes évek végén látott vasútrakelõk c. film, ott az egyik
legszebb helyként említik--joggal)
szabócsi most ne figyelj, meg letagadom ha szóba hozod, de álomszép
kisváros, igazi mesevilág, szerintem a hentes-mészáros szakmában is a
tüllszoknya a szabvány. visszakecmeregtem, majd a tõlem 4.-5. házban
levõ lapin kulta sörgyár (áááááá, ien niiincs!!!! itt fõzik mellettem
kb 100 méterre finno elsõ számú sörét, én meg svédiába megyek...)
mintaboltjában beújítottam a kötelezõ lk+siideri+salmiakkis csoki
kombót. nagyon odatettem magam. sikerült az élet. ilyen, és ehhez
hasonló gondolatok ötlöttek fel bennem, mikor a sör nyitási
szisszenése és a szauszpark zenéje együtt csendül fel a sarkvidéki
éjben.
na innen kevésbé költõi hatás-ellenhatás, illetve ok-okozati
összefüggések jönnek, ergo alszom, ti meg várjatok. jövök még!

másnap reggel. beugrom reggelizni (kötelezõõõõ puurroval kezdeni!)
majd irány a gyár. gyönyörködöm a fiaim hegesztésében, már nem
szélbeégéses a függõvarrat, hiába, növelni kell az elõtolást, áramot
meg 1,12re, akkor nem lehet gond!
jelenleg a svéd-finn zöldhatár környékén dekkolok, várom a szakit, aki
rendberakja a fiúk autóját. északi a tempó, lehet, hogy itt ér a
hajnal.

/amennyiben ezt 2100-2130 körül olvassátok, akkor csak most olvadtam
ki, szolgáljon történelemleckeként cigónia (volt magyarország) északra
húzódása és területfoglalása tárgykörben/

valamit nagyon le akartam írni még, de nem jut eszembe, úgyhogy addig
mozgalmi dalokat fütyülök rossz ritmusban, és önfeledten vakarom a
hátam az ülésben csúszkálva.
ja, megvan! az öntudatról. cipõkeresés közben tûnt fel, hogy mennyi
muuminos gyerekgumicsizma, esõköpeny, szártépõ, és olajkályha van a
boltokban! (utóbbikból kevesebb). csinált egy képregényt a tove
jansson, aki finn, és tampere környékén tanyázott, talán most is, bár
azóta picit meghalt, szóval kitalálta a muuminékat. olyan
michelin-baba féle randa dagadt vízilószörmedvények, fehér, hájas
madártejhab-alakok. de nagyon alátett szövegeket, kicsit ideologizált,
kicsit aesopusos, és generációk nõttek fel rajta. tehát múminos itt
minden, illetve a "finn vagyok!" feliratú pólók, alsók, kapanyelek
(jó, jó...) árasztják el a kauppákat. nekem sosem volt frakkos
gumicsizmám, innen lehet a lelki seb, ezúton hívom fel a dizájnerek
figyelmét erre a marketinglehetõségre!
közben a szaki átöltözött, és kis családjával elment autókázni. talán
nem nyaralni. bár ki tudja...
vissza kalajokiba. érdekes az emberi természet. élelmes, önálló lény,
de bekerül egy idegen környezetbe, és paff. nyelvismeret, minden
nélkül hamarosan rájön, hogy neki egyedül nem megy az élet. társat
keres. akivel azután összeveszik, és mégis inkább külön laknának.
khmm. forgatókönyvszerûen. khmm. káháemm.