most múlik pontosan...

múlik minden. idő el, kutya ki.

percenként változik a vállszélesség, mennyi teher fér el rajta, illetve akarom-e egyátalán cipelni.

most nem.

nézném csak, ahogy-mint egy felgyorsított discovery filmen-lepotyog a levél, vagy megrothad a paradicsom.

nem akarok benne biológus lenni, sem operatőr, de a legjobb volna nem is nézni, csak érezni ahogy történik.

ilyen most az élethez való hozzáállásom.

egy vízhatlan ruhában, bekészített tábla csokival felrögzülni a híd aljára, hassal az égnek, háttal a víznek, és csak érzékelni, hogy robog át rajtam a jelen, az aktív, cselekvő mód, míg én elbeszélő passzívban csak létige vagyok.

ez persze változhat. lebukhatok, leeshetek, leehetnek onnan a halak (a motiváltak mondjuk, a mocskosul motiváltak) vagy megunhatom a dolgot, és nem-lét-sztrájkom abbahagyva ismét felpöröghetek. mint most.

be is fejezem az írást, megyek vizisízni, miután salakmotoroztam egyet.

orövoár!

be nem küldött vaczakok 01

belekezdtem a blog rendezésébe, mert katolikus állapotok vannak. na ezzel nem viccelek, jöjjön inkább egy szössz a hordó aljáról:

tegnap hóviharzott. na nem hordta vízszintesen, de testápoló-jellegű hókrém figyelt az úton. mindig komoly az első. aztán mindennapossá válik, hozzászokunk, részünkké válik a fehér. most még csak a sárgás-újgazdagházszínű kép van háttérnek belőve, nemsokára updatelni kell.
ouluból jöttem haza, azon gondolkodva, vajon nem kéne-e ouluba hazajárni inkább. arra jutottam, hogy de. viszont a család többi része meg arra, hogy nem. számbeli kevesebbség alapján tehát még egy ideig ouluBÓL jövök

hajóakedved

finnia-lengyellend hajóval. na ez még nem volt, de biztos ez a tutiság, autóka, pihi, autóka, majd hazai lecsó. eddig jó, a pihinél vagyunk, helikopterleszállópályás zötyi, majd még meglátjuk holnap, fenn úszunk-e, vagy spongyabobnál vendégeskedünk...

egy nappal, saunával, tengeri kilátással spékelt jakuzzival, ill. 2009 legkirályabb kapros marapörijével később a lelkesedés még mindig töretlen...

fontos azonban megemlíteni, hogy ez a lelkesedés természetesen nem vonatkozik a lengyel közlekedésre, a jó szakasz a hajóút végéig értendő, de ez majd a következő részben...