torniolais

08. 04. 25

morjens, morjens!
újra támadok, megállíthatatlanul tolom az infót!
jönnek a dogozni vágyók szépen finnhonba, egyre másra hízzák ki a lakásokat, már magyar negyedeket tartanak számon a rendõrök, amikben lángoló hordók, grefitis, rozsdás autók, kalajoen seuduval takarózó csövesek és hajlékonyak, aluljárókban kéregetõ rongyos afrokárpátiak lézengenek...na, kicsit visszaveszek, de tényleg sokasodik a szerencsét próbálók száma. van, aki nem találja meg amit keresett, de sokan meglátják a lehetõségeket, és maradnak.
exponenciálisan nõ velük a feladataim száma, egyre kevesebb idõ jut az adott családra, ezért ismét a közönséghez fordulok;
várom mindazon 25-65 év közötti magyar kalandorok jelentkezését, akik beszélnek finnül, szeretnék nekem azt mondani, hogy URAM IGEN URAM!!, nem pénzhajhászok, bírják a strapát, fele fizetésükbõl a fõnöküknek vennének finom importsöröket, látnak éjjel, tudják a rák ellenszerét, és remekül sakkoznak.
tehát sem az itteni, sem az ómagyar családokra, barátokra nem tudok elég idõt szentelni, mea maxima culpa újfent!
így, pár hónapos távlatból már több ötletem van marikari családnak; túrórudi, hard fogkefe, házikóbi, puha fehérkenyér, igény esetén magyar olvasnivaló, túrórudi, meg a skodám. meg túrórudi. ezekbõl mértéktelenül.
eltelt pár hóesõsebb nap, ismét süt a nap. akár 7 fokra is felkúszik délben. bele is mezítlábaltam a tengerbe. és bár akkor még semmi siideri nem volt a helyén az esti adagból, megállapítottam, hogy frankó dolog tengerparton lakni, és a sirályszar semmire nem jó. szeplõkedvelõknek tudom ajánlani, hogy mászkáljanak tõzeges tengerben, olyan barnás-aranyszínû csillogós cucc marad utána a lábon, mint a 13 éves lányok szülinapi zsúrján szokott lenni az arcokon, 3 mm vastagon. na ez az.
igen, mert meg szoktak hívni.
egyébként a halak húsát is megfesti, és ad egy alaphangulatot a természetes vizeknek is, hogy míg a magyar vizek a kék-zöld árnyalataiban küldik, itt aranybarna az alap. tópartokon, ahol sok a tûlevél a mederben, de homokos is, arany-fekete a kontraszt, az nagyon tud ütni.
apropó, marííjja!
nap mint nap érkeznek mélek, esemesek boldog-boldogtalantól, sokan szeretnének új életet kezdeni, és a segítségem kérik. marijancsi, ernõ<- nekik szoba van fenntartva nálam, a többiek azonban nincsenek könnyû helyzetben. a nyelvtudás hiányában a legprofibb képzés sem ér semmit, a mérlegképes könyvelõ is jégkrémet árul elõször a strandon, ha szerencsés. idõvel persze nyílnak a kapuk, de kezdetben mindent meg kell ragadni, már ha van valami. a finn bürokrácia egyszerû, és egymásra épülõ lépésekbõl áll, de a legalján kell egy szó, a työsuhde(munka jogán), ez ha a rublikában bent figyel, sima ügy. férfiak könnyebben kapnak nyelvetlen melót, de az indulás nagy meccs. a gyerekeknek nincs mitõl félni, kb 4 nap alatt beilleszkednek, ovi a szülõk keresete alapján, alapból kb 40€, nem halál. szociális hálónk nekünk 2107ben sem lesz hasonló, ilyen szempontból sem veszélyes. olcsón meg lehet húzódzkodni, májkrémes kenyér hétfõ-szerda-péntek, kedd-csütörtök lekváros, hétvégén lekváros-májkrémes.
szóval a dolog méregfoga a meló. érdemes elkezdeni lesegetni elõtte, hogy kb képben legyen az ember, ki kivel van.
nõi, nyelvtudás nélküli meló kb 6-700 €, ez serácoknál 1 tonna. hát innen kell indulni.



konyhablog:
egyedül maradtam, kerestem új örömforrást. a recept; végy egy tábla fazer sininen csokit, egy pohár konyakot, és alaposan termeld be.
kiegészítik egymást, az olvadó krémcsoki kakaóvajtartalmát a 40%os párlat született természetességgel oldja, verekednek a még szabad ízlelõbimbókért. ezt télleg így éreztem, és úgy fogalmazok, ahogy akarok.

back to real life;
ezt a blogot azoknak írtam, akik egy új helyzetbe kerülve/készülve esetleg más tapasztalataiból elõrébb szeretnének jutni. nagyjából minden (szerintem) hasznosítható infót leírtam, ezért innentõl a szakmailag interesztálók kissé el lesznek hanyagolva.
holnap folyt köv, a csoki kiütött, még a teli pohár cognac sem tudta semlegesíteni, megadom hát magam a kémiának, irány az R.E.M.!