felling more blue

22.02.2009.
ülök a félkupéban, körbekarol az este. keveredik a finn való a magyarral, mint anyu sutijében a tojássárga és a fehér hab. itt bizonnyal a hab gyoz. de ezen az estén, robogva a távoli közelbe, most nagyon megugrott a sárgájának. megugrott az oddsza.
hárman ülünk, egyedül fekszem. múlik az ido, jönek-mennek a vécére sieto északi sörösök. büfékocsi a siker nyitja, a fáradt étolajat is meginnák.
parti nagy lajos-hangulat uralkodik a kocsiban. minden lehetséges, de valahogy inkább lehetetlen az egész.
otthon alszik a család. van otthon, van család, és van, hogy alszik.
ülök a barna hangulatomban a lila fotelban. felsejlik a bo 20 évvel ezelotti vonatozás. változik, na. saját emlékké változik a mások múltja, de mégis az enyém is közös lesz, ráharaphat a filmmúzeum, helytállóak a miliok.
kapaszkodókon átfordulás, csimpaszkodás akár fejjel lefelé is, dadammdadamm, és vészfék-kormánykerék.
itt csak suhanás elore /vagy hátra? dimenziótlan az éjjeli középfinn táj/, shhh, amint nyílik az elektromosan vezérelt tolóajtó, a kalauz sms-jegyet ellenoriz. beleellenoriz a telefonomba.
utolsó eurók táncolnak a számlán, vidáman korcsolyáznak a lefagyott nordea-tó vizén, csapatban mozognak, így nehezebb elkapkodni oket. megvárjuk az olvadást, addig puurro a jelszó.

éve már, hogy hóra cseréltem a port. sokszor szívnám mélyen tüdore mégis.
megújult a világ, vele újulok. nehéz követni, olyan, mint egy laoszi vizsla a dunántúli teljesítménytúrán; elorerohan, mikor úgy érzi, tudja, hol a helye, de nagyon lemarad egy halott cickány romjánál. futok a jégpelyhekkel, de ha leülök, utolér a múlt nagy hópaplanos-szánkós-kesztyuszárítós hangulata.