yhteenveto

15.03.2009.
fekvés a vonatkocsikabinágypriccsén, robogás, elrázkódás a reptér felé.
vonatszagú a koratavaszi levego, vaspor és vécékézmosószag. hosszúösszetettszavakvilága. útlevélellenorzokapuszalagátvágóollótartóra támaszkodik a légiutaskísérooktató. okéj, csekin, a gét frí, beboardolunk. persze elotte kidobjuk a belekortyolt kólát, nem viszünk fel terrorizmusra okot adó tárgyat.
megtöröljük a szánkszélét a szánkszéltörlövel, és helóbudapest!

(közben számottevo alkalommal idézzük fel, milyen volt közel egy éve a tavaszi lég, és mekkora eltérés van a nem- forradalmát-vívó népek, és a forradalmát-vívó-népek levegoje közt.)
eltelt ugyanis nagyjából egy finn évnyi ido (ez kábé azonos egy magyar évvel, picit rövidebb, amennyivel kevesebbet idegeskedünk).
közben elámultam, elhíztam, elgondolkodtam, és elférjesedtem, valamint még párszor elgondolkodtam.
szummáját írom most, mint anno pázmány, és radnóti közt valahol valami híres magyar faszi.

tehát a számok tükrében egy egzakt, gyors makroökonómiai számvetés:
egyszáznegyvenkettoször jobb itt minden, mint hunniában.
minoségibb. gépiesítettebb, mégis emberségesebb. ezt az ápolók mondták, akiknek feltunt, hogy itt a beteggel emberként bánnak.
de akár egy vasdarab is jobban jár, ezt meg én mondom. / mikor vasfurészlapot vettem, ha jól emlékszem, valami vasfurészeléshez, akkor tudatosult bennem, hogy a kínais- teszkós-ratyi itt nincs. sem fejekben, sem polcon./
a minösegi testem minösegi eletet el.