1.6.09

taas ilmass

ilmass'
ismét itt, 855-tel, 13km magasan. lassan már a földön nem is megy az írás. elhagytam az óhazát. nehéz volt, akármi történjen is, az orgonaillat a családi ház udvarán, maga a régi fal nehéz szaga, esti séta a már sötét, de még meleg tavaszban----nos ezek nem múlnak el. olyanok, mint egy légy a falon este. tökörészik, vakarja a lábait a háta felett, szívogatja a dzsuvát, éli a légyéletét. letolod a villanyt, akkor pause. amikor te akarod. majd villany fel, úgy folytatja, mintha meg sem állt volna.
magam most kicsit a villanykapcsolgató hülyegyerek szerepében próbáztatom fiatalságom legyét. on-off-on-off.
jelenleg besötétítettem, felkészülök a finnországba visszatérés örömeihez. az új család, a fény, a sima siklás jön.
johnny cash remix tolja a ritmust, a pilóta az airbust, a mellettem ülők a hatodik csomag gumicukrot. (ötvenes nők)
az ablakon jégcsillám, ölemben morzsa, pénztárcámban vákuum, gyomromban kv.
minden a helyén. get the rhythm.
meggyőzni mentem népeket, mint egy misszionárius pap (pkhö, belegondolni sem jó, mert bár kopaszodok, a kisfiúkkal max focizni szeretnék. nem vinném sokra)
párat sikerült, párat nem. mindenesetre a sikerem a korábbiakhoz képest töredék. visszaadni egy életet, világra segíteni egy újat, megkönnyíteni a távozását egy réginek..ez eredmény. a mostani nem tölt fel így.
ezért hát holnap megyek az egyetemre, és belemondom a főbácsi arcába, hogy léciléci, vegyetek fő!
amennyiben sikerül, még jelentkezek, bár akkor valszeg lejövök tengerszintre. nincs röpködés, sem alsóban melózgatás a nappaliban. talán még nappali sem. lesz viszont okosulás, meg jólérzeses hétköznapok.

repülő repülő


csaló módon ki sem kapcsoltam a telefont, remélem emiatt nem léptetnek elő posztumusz vezér-világ-igazgatónak.
ugyanis ez dívik most, dobáljuk a titulusokat. (ez persze nem jelent fizetéskompenzációt ténylegesen, említésszerűen annál inkább)
szóval cheatelek a boardon online statusban.
lassan törzsutaskedvezményem megaplatina-übergyémánt lesz, a pilótát keresztnevén szólítom, a sztyuikat én hívom meg kávéra, és útlevelet kérek a szekuritisektől.

így esett, bíró úr, esküszöm!

a levegőben a szokásos. karaokiztam, szmájlit festettem üvegfestékkel a kajütablakra, nyomkodtam a gombokat a pilótafülkében.
kockatájú-és fejű lengyelország felett egyszer majdnem kiugrottam ernyővel, de aztán magához tért a leütött meleg sztyuárd, és odabilincselt a futóműhöz. tuti, hogy álmeleg. erősen üt, és szarul csókol.
szóval csak a szokásos. ihaaan normipäivä.
namostan az ilyen, és ehhez hasonló napok semmittevő eseményei valószínűleg csak meggyötört elmém küszködéseinek termékei, amit kiszellőztetni csakis egy jól beállított karurátorú veterán skodával való utazgatással lehetséges. ezért is megyek most magyarhonba, mindezt munkaútnak álcázva.
eltelt több, mint egy év, és mint racionálisan gondolkodó, előre döntéseket hozó ember (pssszt) számot vetettem eddigi skandináv életemmel. világos, hogy az irodai munkához nekem túl kecses vonásaim vannak, kár elpazarolni efféle istenadta bájt.
az autózgatós rész az frankó, kedveljük a kényelmes suhanást, de ahhoz viszont nincs meg a kellő köldökkörfogatom, illetve a szakállam is gyér. sajnos ez a része sem ok. munkám harmadik összetevője, a telefonálgatás pedig azért rossz választás, mert kizárólag hívni szeretek, én akarom kezdeményezni. ha engem hívnak, azt utálom.
sajnos részletesen leellenőrizve a listát háromszoros oddsz a váltásra. tuti vendég. sőt, szlovákosan 2x, azaz vendégiksz. minden, csak nem ez.
innen sima az út az orvosihoz. márhogy részemről. csakis eü, azon belül mentés. tehát beadom a jelentkezésem, bár még van 9 nap, nem kéne elkapkodni!
innen szűkül az ekológiai optimum, oulu, vagy turku. oda kéne menni, rétest kéne enni. illetve metsämarjakastikés piirakkát. (mivel erre nem lehet menetelni, a nyelvészek rétesnek nevezték el)
lányok oviban, beilleszkedve, immár teljesen elfinnesítve, (finn oltási könyv, még urho kekkonen pecsételte bele a diperte-váltóláz-lábszárficam elleni vakcinát).
menni, vagy maradni. fej, vagy írás. sör, vagy siideri. folytathatnám a sort, és mivel ez a saját blogom, folytatom is. duna, vagy kavics, francia, vagy drazsé, fej, vagy gyomor, élet vagy halál.
(kb 4 napja tűnt fel, hogy az addig megszokott heti 3 kávé helyett napi 8at iszok, és bár a pocóm a testemből való autonomizálódást fontolgatja, a szellem felfrissül tőle. okosabb vagyok, rájöttem, ki ölte meg kennedyt, és azt hiszem, tudom a bourne-rejtély kulcsát.
erős szűzmária, és tejkaramellaszag csapta meg az orrom, tehát még mindig polákia fölött lebegünk. másodpercenként 16 leütéssel írok, a rèmy martin konyakkal le kellett locsolnom a nikota klaviatúráját, mert félő volt, hogy kigyullad a megolvadt billentyűzet. és mégis, még mindig csak a lengyelek. asszem ledobok egy "vote for anticlericism" transzparenst, hadd vigadjanak!
lassan felkészítem magam a leszállás utáni laza 30 fokos hőmérsékletkülönbségre(nem vicc!!), illetve átállok életigenlőbb fokozatra, elkel majd.
holnap sopron-komárom-győr-pécs. igazából ez nem csak azért komoly megterhelés, mert mivel kettő város sorrendjének véletlen felcserélésével jelentősen megnehezíteném magam, és föleg hű társam, el passátó del marihanchi dolgát, hanem mert minden helyszínen megközelítőleg kettő egész interjúvolandó személy jelenléte, és a rájuk fordítandó idő előzetes durva becslése alapján a "kronológiailag missön impasziböl" felirat villan ki virtuális kijelzőmön.
(ha ezt szinkronban lefordítom, és nem kapom meg az állampolgárságot, felgyújtok egy sirályt(mikor nem látja senki))
kisgyerekfocicsapat edzését mutatja a finnertíví, és az, hogy ezt kommentálom, jelzi, hogy elfogyott a téma, ideje standbyba kapcsolni (nem svéd falu, bár még az is lehet. vannak érdekel szavak...)
kellemes szánkózást minden finnországi, és nyugodt, szélmentes vitorlázást a balatonparton az óhazai barátoknak!
csííírsz!

itt járt pisti

free counters